Ez volt az idei cél. Náto futás kinézve, kitalálva, lemondva, újragondolva, benevezve és megfutva.

Volt amikor úgy éreztem nem megy, nem a futás, vagy a 10 km. hanem hogy pont ma szintidő alatt meglegyen.

De megint a DK, hogy sok embert óvtak, és ezért tényleg átgondoltam, hogy mit és hogyan birok. Aztán amikor a Niken 7:20-asokkal megfutottam a 8,7 km-t, és végül ahéten, amikor csak úgy lazás 7perc alattiakkal futottam a sziget kört, akkor úgy láttam, menni fog.

Azért még meg kellett küzdenem a kudarc lehetőségével is. Hogy ha nem megy, és ha fel kell szállnom a Mumus Sárkány szörnyű  záróbuszra, akkor sem történik semmi baj.

De nem kellett felszállnom, jó messze volt tőlem. Azzal a tudattal meg együtt kell élnem, és szeretnem kell, hogy a mezőny elhúz, és én valahogy a végén kocorászok. De nekem jó így. És a végén legalább minden már befutott emberke engem ünnepel.:)

Ja, majd kép is jön. Legkedvesebb férjem hozott pezsgőt, és ott pezsgőztünk a sikerem, sikerünkre. Jó volt. fáradt, elégedett, optimista, hogy ha ennyi mindenre képes vagyok, akkor sikerülni fog más is.