Hát ez ma nem ment. De az is jó, hogy az ember megtanulja a szervezete működését. Nike óta nem futottam, közben megnézték ultrahangon a térdemet, elvileg teljesen jó. Porcerősítp és sok sok víz.és némi pihentetés.
Közben elkezdtem újra a diétát, Három nap támadó csak fehérje, egy nap zöldség és fehérje, péntek egy kis csalással, aztán 25 órás böjt. Aztán ma gondoltam elkezdek újra futni. Laza 5 km-t terveztem. Az első km még ment is, csak a pulzusom volt magasabb egy kicsit mint szokott, és a tempóm lassabb, de úgy két km-nél éreztem, hogy semmi sem jó. Fáradok, fárad a lábam, ami soha nem szokott, wc.re kéne mennem, kezdek izzadni, émelygek, nem jó az egész. Kicsit sétáltam, gondoltam a bakácsig még elfutok, de aztán 2,7-nél feladtam, meg gyorsgyalogoltam háromig, aztán csak arra vágytam, hogy hazaérjek.
De valahogy nem keseredtemel. Az van bennem, hogy az én célom nem a ma esti futás, hanem a jövő évi Vivicitta. De tanulom magamat, a fizikai képességeimet. A térdem, az erőmet, az étkezés, böjt, teljesítmények összefüggését. Izgalmas, komolyan.
